I was born in Hungary and spent most of my life there, proudly carrying with me the roots of Eastern Europe and the colorful cultural mix that characterizes the region. In Eastern Europe, you have to be creative in every aspect of life if you want to achieve your goals. You can never lean back and rest; you always have to keep moving and create something new.

Between 1993 and 2003, I worked in television, and from 2004 to 2010, I was a videographer at one of Hungary's leading news portals. From 2010 to 2020, I worked as a freelancer producing content for television and online platforms.

Since 2020, I have been living in Denmark, and during the Covid period, I had the opportunity to revisit my long-time hobby of photography. In this process, I felt a peculiar urge and started painting, redesigning these images, which brought a new skill with it. I create images in various genres, digitally on the iPad or traditionally by painting on paper or canvas. That is, I first print out the image created on the iPad and then finish it by painting further.

My images always carry a message; they may not always be kind and cheerful, but unfortunately,

that’s how I see the world around me. Post Metoo, neutral gender madness, people frightened of climate change, denying everything. Long-forgotten stupidities emerge, the earth is flat again. The distance between us is bigger than at any time in history, we are sitting in a crowd around the table but all of us feel alone. We are frustrated.

My pictures reflect this world. They are full of anxiety, the feeling of being lost and lonely. They represent my daily struggle to find stability and a way out.

Magyarországon születtem és nagy részét ott töltöttem, büszkén hordozom magamban a Kelet-Európai gyökereket és azon színes kultúrkeveréket, ami ezt a területet jellemzi. Kelet-Európában kreatívnak kell lenned minden életterületeden, ha el szeretnéd érni a céljaidat. Soha nem lehetünk elégedettek, mindig új utakat kell találnunk, és új dolgokat kell alkotnunk.

1993 és 2003 között a televízió világában dolgoztam, majd 2004-től 2010-ig videográfusként tevékenykedtem Magyarország egyik vezető hírportáljánál. 2010 és 2020 között szabadúszóként tartalmakat készítettem televízióknak és online felületeknek.

2020 óta Dániában élek, és a Covid időszak alatt lehetőségem nyílt arra, hogy elővegyem régóta hobbiként űzött fotóim és újra felfedezzem őket. Ebben a folyamatban valami különös késztetésre engedtem, és elkezdtem festeni, átépíteni ezeket a képeket, ami egy új készséget hozott magával. Képeket készítek különböző műfajokban, digitálisan iPad-en vagy hagyományosan papírra, vászonra festve. Vagyis először az iPaden elkészített képet kinyomtatom, majd azt tovább festve fejezem be.

A képeim mindig üzenetet hordoznak, lehet, hogy nem mindig kedvesek és vidámak, de sajnos én 

így látom a világot magam körül. Post Metoo, neutral gender őrület, klíma változástól rettegő, és mindent tagadó emberek. Rég elfeledett ostobaságok kerülnek elő, a föld újból lapos lett. Távolabb vagyunk egymástól mint bármikor a történelemben, sokan ülünk az asztalnál, de mindenki egyedül.

Szorongunk.

A képeim az én reflexióim erre a világra, tele vannak szorongással, elveszettséggel és magánnyal, a napi küzdelmeimmel, hogy kapaszkodót és kiutat találjak.

Nem szörnyeket alkotok, csak próbálom megjeleníteni a fájdalmat, a lelki sebeinket, a szorongásainkat, csupa agyon szabdalt fájdalmas, de elrejtett történetet.