Two of us, I and the one who could have been.
He wisely remains silent while I perish.
Time is a painful mirror,
Failed plans corrode my body.
Ketten vagyunk, én és az, aki lehettem volna.
Ő bölcsen hallgat, miközben én pusztulok.
Az idő egy fájdalmas tükör,
Elbukott tervek kudarcai mállasztják a testem
Panic
I dream about drowned dead bodies.
They come one by one.
Their swinging in the cold sunshine follows a rhythm.
I am drowning.
You can’t hide something forever.
It’s time to face all you haven’t fulfilled.
Pánik
Vizihullákkal álmodom.
Jönnek szép sorban.
Ritmusban ringatóznak a hideg napsütésben.
Fulladok.
Nem lehet a végtelenségig takargatni valamit.
Ideje lenne már szembe nézni, az el nem végzett dolgokkal.
Neutral gender
Hormons struggle in neutral surroundings.
We politely gave up our living place,
meanwhile our identity has crumbled.
We stand with our backs to each other, near but separately.
Being strong means being able to manage alone. The safety of existing without others.
Let’s pretend this is life.
Failed benevolence is dropping down from my hand.
Things do not have an aim, what is valid in one moment will mean its opposite in the next one.
Nothing exists except what we create. Life is swirling in a cauldron, things sometimes sink, sometimes pop up again.
Loneliness goes round.
I am stumbling among used plans.
Does faith exist in the world or in ourselves?
Where did it go? Has it left the world or only me?
Neutral gender
Neutrális közegben vergödnek a hormonok.
Udvariasan átengedtük az életterünket,
miközben elmállott az identitás.
Háttal állunk egymásnak, közel de szabadon.
Egyedül képesnek lenni az erő, a nélküled biztonsága.
Csináljunk úgy mintha ez lenne az élet.
Megbotlott jóindulat pörög le a tenyeremböl,
a dolgoknak nincs iránya, ami az egyik pillanatban ez volt, a
másikban már az ellenkezöje,
nincs is semmi csak amit kitalálunk, kavarog az élet egy üstben,
ugyanazok a dolgok
neha elmerülnek, neha felbukkannak.
Körbe jár a magány.
Elfáradt tervek között botorkálok,
a hit a világban van, vagy bennünk?
Honnan túnt el, a világot hagyta itt, vagy csak engem?
Survival
Standing in the grey, cold rain I am proudly looking ahead, into my own thoughts, in which life starts to bloom upon the lukewarm rays of springtime sun. I remember the soft warm vibration, how spring really feels.
It is gone, along with many other things.
I’ve grown old, I only have memories.
What is left in the present is cold, rainy movelessness in an unknown world.
Occasionally hormons colour the greyness
but when I forget about who I am and who I look life sets it right and pushes me under the appropriate bench.
I am lying under it watching the feet of people passing by. I don’t understand them and they don’t see me. Sometimes it feels good. It gives me calmness.
It happens that somebody kicks me accidentally. He doesn’t mean it, I just lie on his way. It hurts but I can’t get furious, after all I am invisible. Whenever it happens it occurs to me why I lie there at all. There is no good answer so I choose to think of something nice, I imagine things are not as they are but as I would like them to be.
I am lying under the bench and watching the feet of people passing by...
Túlélés
Miközben állok a hideg, szürke esöben, büszkén nézek előre a
fejembe, ahol a meleg tavaszi napsütés inditja az életet, és
emlékszem a langymeleg vibrálásra, az igazi tavaszra.
Ami azóta elmúlt, sok mindennel együtt.
Megöregedtem, már csak emlékeim vannak.
A jelen, hideg, esös mozdulatlanság egy idegen világban.
Néha ugyan a hormonok megszinezik a szürkeséget,
de ha elfeledtem volna hogy ki vagyok, és kinek látszom, az
élet helyre tesz, és belök a megfeleló pad alá.
Fekszem a pad alatt , nézem az emberek lábait, én nem értem
öket, ök nem látnak engem, néha ez igy jó. Nyugalom van.
Neha valaki belém rúg, nem akarta de pont ott fekszem ahol ő
jár, nekem ugyan fáj, de nem haragudhatom hiszen láthatalan
vagyok. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy miért fekszem itt,
de mivel nincs igazán jó válasz, inkäbb gondolok valami szépre,
elképzelem hogy nem úgy vannak a dolgok ahogy vannak,
hanem úgy ahogy szeretném.
Fekszem a pad alatt, nézem az emberek lábait...
Zombie
The smell of death is lingering around you.
You look at the world with startled eyes
not believing in anything.
Most of all, you don’t believe in yourself.
Step by step you have eaten up every hope.
With your laziness, by being an outsider you have wasted everything.
Death doesn’t want you yet but life has already given up on you.
Zombi
Halál szag van körülötted.
Riadt szemmel nézed a világot,
miközben nem hiszel semmiben.
Magadban különösen nem.
Szép lassan megedted az összes reményt.
A lustaságoddal, a kívülállásoddal, feléltél mindent.
A halálnak még nem kellesz, de az élet már lemondott rólad.
Presence
I’ve been standing here for a long time.
Clunks are dancing on my feet.
Everybody is yelling in order to be seen.
Posted lives, the lack of something goes round.
We are sitting at the table on our own.
We don’t seem to handle things.They just happen to us.
Jelen
Itt állok már régóta.
Ostobák táncolnak a lábamon.
.Mindenki ordít, hogy látható legyen.
Kiposztolt létezés, a hiány körbe-körbe jár.
Egyedül ülünk az asztalnál.
Úgy tűnik, nem irányítunk, csak elszenvedünk dolgokat.
Existence
Alertness, motionless.
Void days of the week
Shrivelling in the rhythm of emptiness.
Joyless joys.
Dry palm smoothing withered skin.
Létezés
Mozgásnélküli éberlét
A semmi ritmusában aszalódó,
élettelen hétköznapok.
Örömtelen élvezetek.
Száraz tenyér símit aszott börön.
Guilty conscience
Because in the end everything remains the same.
We cry and deny unwaveringly
but the same mistakes are made again and again
thus giving a rhythm to rotting.
Lelkiismeret furdalás
Mert a végén mindig ugyan az marad.
Sírunk, és tagadunk rendületlenül,
miközben a hibák ismétlődnek
ritmust adva a rohadásnak.
Reflection
I torment myself prisoned in my own silence.
Things which idly never have been learnt overwhelm me.
This is what’s left. I carry the burden which I can’t get rid of
because when I could have done so I didn’t.
This is why it blossoms in me perpetually.
I am dreaming of something on the bank of a yellow river.
There’s a foul smell.
The board has torn off, the birds have been flooded with mud.
Nothing can root from panic.
Is it possible to write about things, again and again?
Tükörkép
Némaságba zárva szorongatom magam.
Soha meg nem tanult, elspórolt dolgok ömlenek a fejemre.
Ez maradt, hordozom magamban a letehetetlent,
mert amikor letehettem volna, nem tettem le
Ezért nő bennem újra és újra.
Sárga folyó szélén álmodom valamiről.
Rossz szag van.
A tábla leszakadt, sár önti el a madarakat.
Pánikból nem születik semmi.
Lehet-e újra írni, újból és újból dolgokat?
Homeland
When faith was lost the world stopped to move.
Activity has come to be nothing but a lame wink in a lead cloak and
spontaneous movements have ended up in useless efforts.
Now we carry our life on our backs.
Nothing new arises and our pathways are becoming narrower.
Openness is gone.
We take refuge in dogmas and stupidity.
The chief stabs himself in the heart every morning
and leaves his bloody, slimy trace wherever he goes every day.
He nourishes on pain.
He is trying to cover the holes on the fabric of his unreal inner world
and his agression keeps him going.
The hunger of his wounded soul has destroyed everything around him.
Otthon
Amikor a hit elveszett, a világ nem akart többé megmozdulni.
Olomköpenybe zárult bénult pislogássá lett a cselekvés, és
erölködéssé lettek a spontan mozdulatok.
Most cipeljük az életet a hátunkon.
Semmi új nem születik, miközben egyre szükebb utakon járunk.
Eltúnt a nyitottság.
Dogmákba, és hülyeségekbe kapaszkodunk.
A vezér minden reggel sziven szúrja magát,
és egésznap véres, nyálkás csikot húz maga utan.
A fájdalomból él.
Belülröl épitett valótlan világ szakadásait takargatja,
agresszióval tartja mozgásban magát.
Sérült lelkének étvágyában mindent elpusztitott maga körül.
Hungaricum
Stolen lives stroll with heads down,
self-esteem has vanished into silent screams.
He rapes me every morning, only to let me know where I belong.
It’s not the act he enjoys but the power. It can be seen even from the moon who the ruler is.
We will remain to be villeins.
Hungaricum
Ellopott életek kószálnak lehajtott fejjel,
hangtalan sikolyban eltűnt az önbecsülés.
Minden reggel megerőszakol, hogy tudjam hol a helyem.
Nem az aktust élvezi, hanem a hatalmat.
A holdról is látszik, hogy ő az úr.
Mi maradunk jobbágyok.
Roots
Memories of moods keep me alive. I move from one to the other right next to the wall.
Gyökerek
Hangulat emlékek tartanak életben.
Egyiktöl a másikig, szorosan a fal mellett lépkedek.
Waiting
My body crumbles away.
It’s hard to keep it together and it is most probably connected to the decay of the soul. Loneliness doesn’t help either.
It destroys making one empty, it erases libido and undermines self-esteem.
A dry tree on a hill.
In the mirror I still look good but I already hate reflections.
Várakozás
Szétmállik a testem.
Nehéz egyben tartani, és ez valószinù összekapcsolódik a lélek
szétcsúszásával is.
Talán a magány sem segit.
Kiüritve pusztit, eltünteti a libidót, felfalja az önbizalmat.
Kiszáradt fa a dombtetőn.
A tükörben még jó vagyok, de a tükrözödéseket már utálom.
Feminism
Hearts tormented and crumpled.
The problem has been existing for a while.
We try to make a dead bird fly.
Instead of ideas we need aims.
Feminizmus
Ronggyá gyötört szivek.
A baj már régóta itt van.
Halott madarat próbálunk röptetni.
Célok kellenek nem ideologiák.
War
She frequently asked me to stop saying she didn’t want to hear the darkness coming from my mind.
So I kept silent.
Darkness later came nevertheless.
It hadn’t originated in my mind, as it turned out.
It had been unfolding for a long time.
I was just a mirror.
I lost her.
Nowadays she is holding on to somebody else in the darkness.
Háború
Sokszor kért, hogy álljak le mert nem akarja hallani a sötétet ami
a fejemból jön.
Hallgattam.
Késöbb a sötet mégis eljött.
Kiderült, hogy nem a fejemben volt.
Már régóta készülödött.
Én csak a tükör voltam.
Öt elvesztettem.
Ma már másvalakiben kapaszkodik a sötétben.
05.04.2022
Rambling day after day without faith.
Occasionally the sky reaches the ground.
I am watching it while the Sun is shining brightly
Just two days after I lost
every hope to ever return home.
2022.04.05.
Hitehagyott bolyongás a hétköznapokban.
Van, hogy az ég leér a földre.
Én a ragyogó napsütésből nézem,
kêt nappal az után, hogy elvesztettem
a reményt, hogy valaha hazatérjek.
Living up to the expectations
The counter is clicking.
I am sitting empty-headed.
I actually won
But I feel nothing.
Moreover I feel disintegrated.
I have not fed the lion today yet.
Sooner or later it will tear me to pieces.
Megfelelés
Kattog a számláló.
Üres feijel ülök.
Tulajdonképpen gyöztem,
de semmit sem érzek.
Sőt, szét vagyok csúszva.
Ma még nem adtam enni az oroszlánnak.
Szétfog tépni, előbb utóbb.
Loneliness
There is a lack of space…
I am hanging around, I do not stick to anything.
I am alone.
I am constantly on the run or do penance.
Uncertain till when...
I’ve been here for a while.
I would like to be born at last.
Magány
Hely hiány van..
Lógok, nem kötödöm.
Egyedül.
Mindig menekülök, vagy vezeklek.
Addig, ameddig.
Egyideje itt vagyok.
Megszületnék már.
I like it when things have limits.
They make me forget about the chaos I live in.
Szeretem a körülhatárolt dolgokat.
Feledtetik a káoszt amiben élek.
Not willing
I don’t know if it makes any sense to struggle.
Things reach me even if I sit in silence.
It’s true that if I struggle I might not go mad from waiting.
I don’t know how you destroy yourself more: by struggling or by waiting.
Nem akarat
Nem tudom mennyi értelme van a küzdésnek.
De ha csendben ülök is, ide érnek a dolgok.
Persze, ha küzdök, talán nem örülök bele a
várakozásba.
Nem tudom melyik a nagyobb önpusztitas, a küzdés,
vagy a várakozás.
Creation
The reflection of reality creates another reality, which might not be related to the one it originated from. I would be safe if I saw the processes. Moments are dubious. Where do they come from, where do they disappear?
Alkotás
A valóság tükrözödéséból egy másik valóság
születik.
Aminek lehet, hogy semmi köze ahhoz amiböl létre jött.
Megmentene ha látnam a folyamatokat. A pillanatokkal baj van.
Honnan jön, hova megy?
Outside
My mum told me I was smart.
But I failed at school.
Since then I’ve been bouncing on the border.
Sometimes I’m smart, sometimes stupid.
Kivül
Anyám azt mondta, hogy okos vagyok.
De az iskolában megbuktam.
Azóta ugrálok a törésvonal mentén,
hol okos, hol buta vagyok.
Control
Is it really me?
When do I lose the objective reflection?
When do I start seeing in the mirror what I think of myself?
Kontroll
Én vagyok?
Mikor vesztem el az objektiv tükörképet?
Mikortól látom a tükörben azt, amit gondolok magamról?
Brave new world
I have some memories of life….
Szép új világ
Vannak emlékeim az életről...
Stairs
By the time I reached the top I had lost ease.
I anxiously repeat the mantras about happiness.
I don’t understand what the green eyes see.
I follow my way without faith.
Every day is a gift.
Lépcsö
Mire felértem elvesztettem a könnyedséget.
Szorongva mantrázom a boldogsàgot.
Nem értem mit látnak a
zöld szemek, hit nélkül lépkedem.
Minden nap ajándék.
